Az idegen

Sziasztok:) meghoztam az első részt:) ÉS BOLDOG KARÁRCSONYT MINDENKINEK!Remélem tetszeni fog a blogom! És remélem jól sikerült :) és mindenkinek elnyeri a tetszését!xx♥♥

A sötét utcákon sétáltam könnyeimmel küszködve.Az utcákat már csak az úti lámpák világították meg.Zsebemből elővettem a telefonomat,szememet megtöröltem mert elhomályosították a könnyek.December 25.-e 21¹⁹  Hát ez szuper!Igazából nem érdekelt,hogy karácsony van.Szóval tökre nem érdekelt,hogy ha egyedül töltöm.Nem is az fájt igazán,hogy egyedül itt sétálgatok míg mások a családjával csöpögnek.Nálunk nem volt olyan nagy családos karácsony.Hogy,menjünk papihoz mamihoz és az uncsi tesókhoz.Nekem addig volt izgalmas a karácsony ameddig gyerek voltam.Hisz akkor elkezdek játszani a játékaimmal amit kaptam addig a család beszélget.De ahogy idősödtem és fogyott a család úgy egyre jelentéktelenebb és unalmasabb volt számomra.Szóval egyáltalán nem érdekelt.Nem is azért sírtam ebben a pillanatba miközben sétáltam a sötét utcán és figyeltem a díszítéseket a házon és ahogy a család együtt van.Egyáltalán nem azon sírtam.Hanem azon,hogy a barátom Josh Stevenson szakított velem.Nem is az a rossz benne,hogy ezt karácsonykor tette hanem az a legundorítóbb benne az,hogy ezt az össze jövésünk napján tette.December 25.én jöttünk össze,2 évig voltunk egymással és nagyon fáj,hogy pont ezen a napon kellett ezt tennie ami nekem eddig az életembe a legfontosabb nap volt.Szerettem Josht.Megalázóan szakított velem.Nagyon fájt.Megalázott.Főleg úgy,hogy megcsalt.És az a kis csajszika előtt alázott porrá.Nem tudom ismeritek-e ..de a neve Kendall Jenner.A napokban Harry Stylessal is kavart.Most meg az én fiúm kellett neki.Megalázottan éreztem magam.Nagy lépteim sebességéből vissza vettem és megálltam.Nagyon hányingerem volt.Azt hittem,hogy abban a pillanatban az utca járdáját megdíszítem egy szép kis hányással.Ott álltam a járdán és éreztem,hogy elszédülők.A földre zuhantam.Nem volt erőm felkelni.A kezem nem akart engedelmeskedni nekem.Elvesztettem az eszméletemet.

Mikor kinyitottam a szememet egy mozgó járműben találtam magamat.Megdörzsöltem szemeimet,hogy jobban feltudjam mérni a terepet.De a mocorgásomat meghallotta a vezető ülésben ülő idegen.

-Áh,látom felkeltél-szólalt megy egy mély rekedtes hang.Mocorogni kezdet.Féltem tőle.Hisz egy idegen autójába vagyok.Ki tudja mi fog még itt velem történni.

-Fel-mondtam elég egyhangúan.A kezem remegett a félelemtől.Szerintem észrevette remegésemet és,hogy féltem tőle.

-Hogy hívnak?-kérdezte merev hangon a még mindig nem ismert személy.

-Nem kell jó pofinak tűnnöd tudom mit akarsz tőlem.És ha megmered próbálni esküszöm te végzed vesztesként.-szinte magabiztos voltam.És teljesen szentül hittem,hogy meg akar erőszakolni.

-Öm.Tessék? Úristen ugye nem hiszed azt,hogy bántani foglak vagy hasonló?Ha valamit akartam volna veled csinálni akkor már megtettem volna! És nem tettelek volna be az autómba-szinte nevetett.Megalázottan éreztem magam.SZÉP VOLT ANN CARTER ÚJRA LEJÁRATTAD MAGADAT!Gondoltam magamba.És újra a sírás kerülgetett.

-Hogy, kerülök akkor ide?Miért tettél bele az autódba?És akkor ki vagy te?-már az ismeretlenre néztem aki az autót vezette.Ő csak mosolygott.Nem tudtam benne megbízni.

-Haladjunk akkor sorba.Szóval én nem az a típus vagyok aki nőket lát elájulva egyből viszi a bokorba.Bár mit ne mondjak...elég gyönyörű voltál elájulva-mondta egy vigyor kíséretébe

-Kapd be.-eléggé egyhangú voltam vele.És flegmának akartam tűnni.

-Én is kedvellek.-még mindig vigyorgott és csak az utat bámulta komoran.-Szóval hol tartottam?OOh igen szóval úgy kerülsz egy autóba,hogy elájultál az utcán.Megsajnáltam a kicsi fejedet és gondoltam elviszlek egy kórházba.És ki vagyok én?A nevem Harry Styles.-mondta egy percre rám nézve.

Egy pillanatra elállt a lélegzetem.Nem hittem el,hogy a híres fiú banda egyik énekese ül itt mellettem.De most már nincs visszaút.Úgy fogok bánni vele mint eddig.Nem akarok kivételezni vele akármennyire is imádom őt és a bandát.-Megkérnélek,hogy vigyél haza!És ne vigyél semmilyen kórházba!

-Rendben.Nem kényszerítelek olyasmire amit nem akarsz.Ha nem akarsz kórházba menni..akkor nem mész..engem nem érdekel ha lesz valami bajod a végén.És oké hazaviszlek.Szóval.Hol laksz?-hangja egyre komorabb lett és ijesztőbb.

-Allan street 49.Egy lakótelep.-újra rá pillantottam míg ő mindenek közben csak komoran bámulta az utat.

-Értettem akkor oda viszlek éppen tudom,hogy hol van.-Semmi arc kifejezést nem tudtam kivenni belőle.Hisz sötét volt.A rádió se ment.Kikapcsolta akkor mikor már hallotta,hogy mocorgok.Láttam ahogy Harry ujjai át vándorolnak a kormányról a rádió gombjai felé.BBC rádióra kapcsolt és mily meglepő,hogy 1D ment.Pontosabban:One Direction Story of my life.

-Szeretem mikor hallom magunkat a rádióba-elég nagyképűen mondta de egyben nevetve

-Hát aki megteheti...,hogy hallja saját magát a rádióba.-nem akartam vele jó pofizni.Nem úgy akartam kezelni mint egy sztárt.Úgy akartam kezelni ahogy az elején.Kinéztem az ablakon és mély levegőt vettem.Végre hazaértem.Harry ujjai újra a rádió gombjaira vándorolt majd kikapcsolta a zenét.És az autó megállt.Nyitottam volna ki az ajtómat de Harry bezárta.

-Elég nagy bunkó vagy tudod?semmi köszönöm?-felkapcsolta a kis lámpát az autóba és rám nézett.Egyenesen a szemembe.Tényleg ő volt az.A híres Harry Styles.-De amúgy mondták már neked,hogy gyönyörű vagy?-kérdezte egy mosoly kíséretébe és még mindig engem firtatott. 

-Egy szere sértés és bók.Ez szép.-egyhangúan mondtam és fejemet ráztam nevetve.-Azt hittem felkísérsz és,hogy még nem kell megköszönnöm.-Gyorsan a számra tettem a kezemet.Éreztem ahogy elvörösödök.Miért mondtál ilyen nagy baromságot Ann Carter????Oh miért?!Nem néztem Harryre nem akartam,hogy észrevegye elpirulásomat.

-Tudtam,hogy kifogod bökni egyszer.Azt hittem nem lehet ilyen gyorsan kihozni belőled a megadást-mosolygott tovább és szemei cikáztak ahogy végig mért.-Attól még mindig hideg vagy.De örömmel felkísérlek ha ez minden vágyad.-szinte nevetett magában.Tetszett neki a helyzet.Nekem viszont ciki volt.

-Ugyanúgy fogok beszélni veled mint az elején.Nem változtatom meg a véleményemet attól mert kiderült,hogy tényleg te vagy a nagy 1D egyik énekese.És tévedés nem ez minden vágyam,hogy Harry Styles felkísérjen.

-Örülök,hogy nem úgy kezelsz mint egy sztárt.Lekötelez.És már nem tudsz kimászni ebből.Tudom,hogy ez minden vágyad.-Én csak forgattam a fejem és mosolyogtam.Rátekintettem újra.Szemei újra az arcomra vándorolt.Minden egyes porcikámat felmérte.Ami engem nagyon zavart.És ami még jobban zavart,hogy igaza volt amit mondott.Zavarba hozott.És ő tudta.

-Most már kiszállhatok? Eleget néztél.-halvány mosolyt eresztettem a számra.Majd levettem Harryről a szememet.Hallottam egy kattanást és az ajtó kinyílt. 

Majd egymás mellett sétáltunk a bejárathoz.Akár mennyire is közeledni akart hozzám én elhúzódtam tőle.Zavart a közelsége főleg úgy,hogy kitapintotta az igazságot.Oda értünk a lifthez.Megnyomtam a felfelé gombot.Amíg vártunk rá Harry körbe nézett.Én mind végig csak őt figyeltem,hogy mit csinál.Hirtelen rám kapta a fejét és újra kialakult a szem kontaktus.De a lift ajtó kinyílt így gyorsan lekaptam Harryről a szememet.Beléptem a liftbe.És Harry is rohamos léptekkel ugrott be a liftbe.Remegő kézzel nyomtam meg az ötös gombot.

-Nem akarok személyeskedni..de elmondanád,hogy mit csinálsz karácsonykor egyedül??-éreztem ahogy rám pillant és nézése egyre jobban égetett.Az égés csak akkor múlt el mikor vissza tekintettem rá.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.-fordultam el tőle majd néztem a számokat amik már a négyesnél jártak.Harry nem válaszolt.A lift ajtó kinyílt majd ki léptünk rajta.Elég bizonytalanul sétáltam Harry mellett.Oda értem a 36-os ajtóhoz ahol laktam a barátnőmmel Jodi Petersonnal.Hátat fordítottam az ajtónak és Harryre pillantottam aki csak szerényen mosolygott rám.

-Mindent köszönök.És nézd el kiborulásomat.Elég rossz napom volt ma.-Lábaimra tekintettem és újra izgulni kezdtem.

-Teljesen érthető,hogy félreértetted ,hogy mit akarok veled tenni.Azért remélem Ann,hogy nem lett annyira elrontva a karácsonyod.-Megfogta a fejemet két kezével majd egyenesen a szemembe nézett.Hogy,újra elcsábítson.

-Ne vesd be kérlek a Styles nézést.-pimaszkodtam vele majd kezeimmel megérintettem az övéit és lecsúsztattam az arcomról a hatalmas tenyerét.

Boldog Karácsonyt Ann Carter.-Kezeimet elengedte és megindult a lift felé.

-Remélem,hogy nem sértettelek meg annyira.Pont karácsonykor.-mondtam neki félhangosan amire rám kapta a fejét és elmosolyodott.

-Csak jobbá tetted a karácsonyom.-A lift ajtaja kinyílt.Levette rólam a tekintetét majd belépett a liftbe.Megfordultam ,hogy gyorsan ki kerestem a kulcsomat a zsebemből remélve,hogy az nálam maradt.És siker! Nálam volt.Bedugtam a kulcs lyukba, beléptem az ajtón.Kabátomat levetettem magamról és egyből a kanapéra vetettem magam.És átgondoltam az egész éjszakát.Semmi álmosság nem volt a szememen.Csak újra akartam gondolni ezt az egészen fura napot.Joshtól kezdve Harry Styles találkozásáig.Már nem is érdekelt Kendall se.Josht is elfelejtettem.Harryre összpontosítottam.És kombináltam a fejembe a dolgokat,hogy mi lett volna ha odaszaladok a lifthez belépek hozzá és leteperem.Igen,abban a pillanatban nem igazán csinálnám, mert akkor épp eszűen kell gondolkodni.Holnap hazajön Jodi a szüleitől.El se fogja hinni,hogy mi történt velem.Számomra ez valamilyen karácsonyi "csoda,, volt.Szemeimet megdörzsöltem felkeltem a kanapéról majd a hűtőhöz siettem valami enni valót kutatni.Fejem egészen bent volt a hűtőbe és kerestem valami ehetőt.De a kaja keresési akciómból gyorsan kirángatott a csöngetés hangja.Csöngettek.Gyorsan kikaptam a fejemet  hűtőből majd az órára néztem.22:42.-Hm.Ez érdekes.-Ki lehet ilyenkor?-odasétáltam az ajtóhoz.Majd elfordítottam a kulcsot a zárba és kinyitottam az ajtót.Meglepetésemre az álomnak még nem volt vége.

-Harry?-akadt el a lélegzetem.Nem értettem miért jött vissza.